Almaecet: Egy kis történelem
Ókori feljegyzések szerint a gyümölcseceteketfőként gyógyító hatásuk miatt becsülték nagyra. Alkalmazták külső sebekre, zúzódásokra, csípésekre, ezzel gyorsítva a sebgyógyulást, láz esetén pedig ecetes vizet ittak.
Az ókori görög orvos, Hippokratész már több, mint 2500 évvel ezelőtt ecetet használt fertőtlenítő szerként a különböző sebek, vagy bélfertőzések kezelésére.
Asszír iratokban találkozhatunk pl. fülfájásra használt gyógymódjával is.
Gasztronómiai erejét is értékelték már ekkor, hiszen a mindennapoknak fontos ízesítője, hozzávalója volt a különböző ételek mellé tálalt gyümölcsecet pl. a Közel-Keleten.
A föníciaiak egyik kedvenc gyümölcsecetes itala volt a sheakar, egyiptomiaknak a heqau, rómaiaknak a posca. Ezeket szőlőből, almából, fügéből, árpából erjesztett frissítő ecetes nedűként rendszeresen fogyasztottak,mivel a szomjat is oltotta.
Tartósításban való szerepét bizonyítja, hogy pl.Babilonban a datolyapálma gyümölcséből nyert ecetben tárolták a húsokat.
